Koronavírus — A kalapács és a tánc, 2. rész

2020/03/21

Ez a poszt Tomas Pueyo "Coronavirus: the Hammer and the Dance" című írásának magyar fordítása, abból is a második rész. Az első felét itt találod meg.

3. Az idő értéke

Az előző posztban elmagyaráztuk, hogy miért fontos az idő, hogy életeket menthessünk. Minden nap, minden órában, amíg még nem tettünk semmit, egyre terjed ez az exponenciális fenyegetés. Láttuk, hogy egyetlen nap előny 40%-kal csökkentheti az esetek számát, a halálesetek számát pedig még ennél is jobban.

De az idő még ennél is értékesebb.

Amivel szembe kell majd néznünk, az az egészségügyi rendszerre nehezedő legnagyobb nyomás, amit valaha is láttunk a történelemben. Teljesen felkészületlenek vagyunk, egy olyan ellenséggel szemben, amit nem ismerünk. Ez nem jó pozíció a háborúhoz.

Mit tennénk, ha szembe kellene nézni a legrosszabb ellenségünkkel, amiről csak nagyon keveset tudunk... és két lehetőségünk van: vagy futni kezdünk felé, vagy elmenekülünk, hogy nyerjünk kis időt felkészülni. Melyiket választanád a kettő közül?

Ez az, amit tennünk kell ma. A világ felébredt. Minden egyes nappal, amivel késleltetjük a koronavírust, egyre felkészültebbekké válhatunk. A következő bekezdések azt részletezik, hogy mit nyerhetünk több idővel.

Az esetek számának csökkentése

Hatékony elnyomó stratégiával az esetek száma máról holnapra csökkenni fog, mint ahogy ezt Hubeiben láttuk múlt héten.

Forrás: Tomas Pueyo, elemzés a Journal of American Medical Association grafikonjából és adataiból

A mai napon (2020 március 19.), 0 új koronavírus-eset volt Hubei egész, 60 milliós tartományában.

A teszteredmények még hetekig növekedni fognak, de utána majd elindulnak lefelé. Ha kevesebb az eset, a halálozási arány is lejjebb esik. És a járulékos károk is csökkenni fognak: kevesebben halnak meg koronavírustól független okokból, csak az egészségügyi rendszer túlterheltsége miatt.

Az "elnyomás"-tól a következőket várhatjuk:

A probléma valódi átlátása: tesztelés és követés

Jelenleg az USÁnak és az Egyesült Királyságnak fogalma sincs a valódi helyzetről. Nem tudjuk, hogy mekkora az igazi esetszám. Összesen annyit tudunk, hogy a hivatalos számok nem pontosak, és hogy a valódiak több tízezer esetet mutatnak. Ez azért történhetett meg, mert nem tesztelünk, és nem követünk.

Az ebben a szekcióban tárgyalt intézkedések (tesztelés és követés) egymagukban megállították a koronavírus terjedését Dél-Koreában és kontroll alá helyezték a járványt, kemény távolságtartási intézkedések nélkül.

Kapacitás kiépítése

Az USA (és valószínűleg az Egyesült Királyság) páncélzat nélkül mennek háborúba.

Csak két hétre elegendő maszkunk van, nem elég védőruhánk (personal protective equipment, PPE), nem elég lélegeztetőgépünk, nem elég vér-oxigéncserélő gépünk (ECMO)... ez az, amiért a halálozási arány ennyire magas lenne egy "enyhítés" stratégiával.

De ha időt nyerünk magunknak, még megfordíthatjuk a folyamatot:

Másként fogalmazva: nem kellenek évek, hogy meglegyen a páncél, elég néhány hét is. Tegyünk meg mindent azonnal, hogy teljes gőzzel folyjon a termelés. Az országok mozgósítanak. Az emberek találékonyak, például 3D nyomtatással állítanak elő lélegeztetőgép-alkatrészeket. Meg tudjuk csinálni. Csak több idő kell. Várhatunk még néhány hetet, hogy szerezzünk némi páncélzatot, mielőtt szembenézünk egy halálos ellenséggel?

Ez nem az egyetlen kapacitás, amire szükségünk lesz. Több egészségügyi dolgozó kell majd, minél előbb. Honnan? Nővér-asszisztenseket kell képeznünk, és vissza kell hívnunk dolgozókat nyugdíjból. Jónéhány országban ezt már megkezdték, de mindez időbe telik. Megoldható néhány hét alatt, kivéve, ha minden összeomlik.

Alacsonyabb társadalmi fertőzőképesség

Mindenki fél. A koronavírus új. Olyan sok mindent nem tudunk még. Az emberek még mindig nem tanulták meg, hogy ne fogjanak kezet. Még mindig ölelkeznek. Nem a könyökükkel nyitják az ajtót. Nem mosnak kezet, miután megfogják a kilincset. Nem fertőtlenítik az asztalt, mielőtt leülnek.

Amint lesz elegendő maszkunk, az egészségügyi rendszeren kívül is használhatjuk majd őket. Most még jobb, ha az egészségügyi dolgozóknak tartogatjuk őket. De ha nem lenne belőlük túl kevés, az emberek nap mint nap viselhetnék őket , csökkentve a kockázatot, hogy megfertőznek valakit, ha betegek... és kellő képzéssel csökkentve a megfertőződés esélyét is. (De addig is, bármit is viselsz, az még mindig jobb, mint ha semmit sem .)

Ezek mind elég olcsó módok arra, hogy csökkentsük a továbbfertőzési arányt. Minél kevésbé terjed ez a vírus, annál kevesebb intézkedés kell a jövőben, hogy kordában tartsuk. De idő kell ahhoz, hogy mindenkinek elmagyarázzuk az intézkedéseket és adjunk nekik felszerelést.

A vírus megértése

Nagyon nagyon keveset tudunk a vírusról. De minden héten cikkek százait írják.

A világ végül most összefog egy közös ellenséggel szemben. Kutatók világszerte mozgósítanak, hogy jobban megértsék ezt a vírust.

Hogyan terjed a vírus?
Hogyan lassíthatjuk le a terjedését?
Mekkora a tünetmentes hordozók részaránya?
Fertőzőek? Mennyire?
Mik a hatékony gyógymódok?
Mennyi ideig fertőzőképes?
Milyen felületeken?
A távolságtartás különböző formái hogyan befolyásolják a továbbfertőzési arányt?
Mi az ára ezeknek?
Mik a jó módszerek az esetek követésére?
Mennyire megbízhatóak a tesztjeink?

Egyértelmű válaszok ezekre a kérdésekre segítenek majd abban, hogy a válaszintézkedéseink a lehető legjobban célzottak legyenek, miközben a lehető legkevesebb járulékos gazdasági és szociális kárt okoznak. És ezek hetek múlva várhatók, nem évekkel később.

Gyógymódok keresése

Ezenkívül... mi történik, ha találunk egy hatékony kezelésmódot a következő néhány hétben? Minden egyes nap, amit nyerünk, közelebb vihet ehhez. Már most több jelöltünk van, pl. a Favipiravir, a Chloroquine, vagy Chloroquine Azthromzcinnel kombinálva. Mi lesz, ha két hónap múlva megtaláljuk a koronavírus gyógymódját? Mennyire ostobán néznénk ki, ha eddigre már több millióan meghaltak volna egy "enyhítés" stratégiával?

A költség-haszon arány megértése

Mindezen tényezők segíthetnek abban, hogy életek millióit mentsük meg. Ennek elégnek kellene lennie. Sajnos a politikusoknak nem csak a fertőzöttek életére kell gondolnia, hanem az egész népességet kell tekinteniük; a kemény távolságtartási intézkedéseknek másokra is hatással vannak.

Jelenleg még fogalmunk sincs, hogyan csökkentik a továbbfertőzést a különböző távolságtartási intézkedések. És ötletünk sincs, hogy milyen árat fizetünk értük, akár gazdaságilag, akár társadalmilag.

Nem igaz-e, hogy némileg nehéz eldönteni, hogy mely intézkedésekre lesz szükség hosszú távon, ha sem az árukat, sem az előnyeiket nem ismerjük?

Néhány hét elég lenne ahhoz, hogy tanulmányozzuk őket, megértsük őket, rangsoroljuk őket, és eldöntsük, melyeket kövessük.

Kevesebb megbetegedés, a probléma jobb megértése, eszközpark építése, a vírus megértése, intézkedések költség-haszon arányának tanulmányozása, a népesség képzése... ezek alapvető eszközök arra, hogy felvegyük a harcot a vírussal, és csak néhány hétre van szükségünk, hogy jópárat kiépítsünk ezek közül. Nem lenne buta dolog egy olyan stratégia mellett dönteni ehelyett, ami ehelyett felkészületlenül vet minket az ellenségünk állkapcsai közé?

A kalapács és a tánc

Már tehát tudjuk, hogy az "enyhítés" stratégia valószínűleg borzasztó választás, és hogy az "elnyomás" stratégiának óriási rövid távú előnyei vannak.

De sokaknak vannak jogos aggályai ezzel a stratégiával kapcsolatban:

Most megnézzük, hogyan nézne ki egy igazi "elnyomás" stratégia. Hívhatjuk így: a Kalapács és a Tánc.

A Kalapács

Először gyorsan és agresszíven cselekszünk. A fent említett indokok folytán, az idő értékét tekintve, a lehető leggyorsabban szeretnénk kioltani ezt az egészet.

Az egyik legfontosabb kérdés ez: mennyi ideig marad ez így?

Mindenki közös félelme az, hogy alkalmanként hónapokra is bezárva lehetünk otthonainkba, az ezt követő gazadsági katasztrófával és mentális összeomlással. Sajnálatos módon, ezt a nézetet képviselte a híres Imperial College cikk is:

Emlékszünk erre a grafikonra? A világoskék terület március végétől augusztusig az a kezdeti időszak, amit a cikk javasol "Kalapács"-nak, a kezdeti elnyomás, erős távoltartási intézkedésekkel.

Ha politikusként azt látjuk, hogy az egyik opcióval százezreket vagy milliókat hagyunk meghalni egy "enyhítés" stratégiával, a másikkal pedig leállítjuk a gazdaságot öt hónapra csak azért, hogy ugyanezt a csúcsot lássuk esetekből és halálozásból utána... ezek egyike sem meggyőző választás.

De ennek nem kell így lennie. Ez a cikk, ami alapján jelenleg döntések születnek, brutális kritikákat kapott alapvető hiányosságaiért: nem számolnak a kontaktus-követéssel (ami az irányelvek egyik lényeges pontja többek között Dél-Koreában, Kínában és Szingapúrban), vagy utazási korlátozásokkal (kritikusan fontos Kínában), nem veszik figyelembe a nagy tömegek hatását...

A Kalapácshoz hetek kellenek, nem hónapok.

Ez a grafikon az új esetek számát mutatja Hubei régió egészében (60 millió ember), minden napra január 23 óta. 2 héten belül az ország újra elkezdhetett munkába állni. ~5 hét múlva teljesen ellenőrzés alatt volt. És 7 héten belül már alig voltak új diagnózisok. Tartsuk észben, hogy ez volt Kína legrosszabb régiója.

Emlékezzünk arra is, hogy ezek a narancssárga oszlopok. A szürke oszlopok, a valódi esetek, sokkal előbb esni kezdtek (lásd a 9. grafikont).

Az itteni intézkedések viszonylag hasonlóak voltak azokhoz, amiket Olaszországban, Spanyolországban vagy Franciaországban hoztak: elkülönítés, karanténok, kötelező otthonmaradás (kivéve vészhelyzetben vagy élelmiszer beszerzéséhez), kontakt-követés, tesztelés, több kórházi ágy, utazási tilalom...

A részletek számítanak viszont.

Kína intézkedései erősebbek voltak. Például, a kijárást arra korlátozták, hogy egyvalaki háztartásonként háromnaponta egyszer elmehetett élelmiszerért. Mindezt komolyan be is tartották. Valószínű, hogy ez a szigor gyorsabban megállította a járványt.

Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban kevésbé voltak drasztikusak az intézkedések; kevésbé is voltak betartatva. Még mindig sétálnak emberek az utcán, sokan maszk nélkül. Így a "Kalapács" valószínűleg lassabb lesz: több idő, mire a járványt teljesen kontrollálni lehet.

Sokan úgy értelmezik ezt, hogy "demokratikus országok soha nem fogják tudni hasonlóan csökkenteni az esetek számát". Ez nem így van.

Dél-Koreában jó néhány hétig Kína után a második legrosszabb volt a járvány. Mostanára nagyrészt kontroll alatt van. És ezt anélkül érték el, hogy otthonmaradásra kértek volna mindenkit. Ahogy elérték: nagyon agresszív teszteléssel, kontakt-követéssel és ellenőrzött karanténnokkal, izolációval.

Ha egy olyan járvány, mint a dél-koreai, kezelhetővé tehető hetek alatt, kötelező távolságtartás nélkül, akkor a nyugati országok, amik már most alkalmazzák a Kalapácsot, szigorú távolságtartási szabályokkal, bizonyára képesek lesznek erre néhány hét alatt. Csak fegyelem és végrehajtás kérdése, és hogy a társadalom mekkora része követi a szabályokat.

Mindez a Kalapács után következő fázis kitartásán múlik: ez a Tánc.

A Tánc

Elegendő kalapácsütés után, néhány hét alatt a koronavírus már kontrollálható, és sokkal jobb helyzetben lehetünk, hogy kezelni kezdjük a problémát. Most jön a hosszú távú erőfeszítés, hogy kontroll alatt tartsuk a vírust addig, amíg nem lesz rá védőoltásunk.

Ez valószínűleg a legnagyobb, legfontosabb tévedés, amit elkövetünk, amikor erről a fázisról gondolkodunk: sokan azt gondolják, hogy ez otthon fogja tartani őket, hónapokra. Egyáltalán nem ez a helyzet. Ellenkezőleg, valószínű, hogy az életünk visszatér majd majdnem a rendes kerékvágásba.

A Tánc a sikeres országokban

Miért van az, hogy bár már régóta előfordulnak esetek Dél-Koreában, Szingapúrban, Tajvanon és Japánban, sőt, több ezer eset Dél-Koreában... de mégsem vezettek be kijárási tilalmat?

(Link: Koronavírus: Dél-Koreában egy "stabilizáló trend" észlelhető )

A dél-koreai külügyminiszter, Kang Kyung-wha szerint a korai tesztelés volt kulcs a csökkenéshez.

Ebben a videóban a dél-koreai külügyminiszter beszél arról, hogy hogyan érte el ezt az országa. Viszonylag egyszerűen: hatékony tesztek, hatékony követés, utazási tilalom, hatékony elkülönítés és hatékony karanténok.

Ez a cikk Szingapúr hozzáállását részletezi.

Vajon mik voltak az intézkedéseik? Ugyanazok, mint Dél-Koreában. Az ő esetükben ezt gazdasági támogatással egészítették ki a karanténba zártaknak és az utazási tilalom és késések által érintetteknek.

Túl késő már más országoknak? Nem. A Kalapács alkalmazásával új esélyt kaphatunk, hogy ezúttal jól csináljunk mindent.

De mi van, ha mégsem elég az összes intézkedés sem?

Az R tánca

A több hónapnyi időszakot a Kalapács és az oltás vagy egy hatékony gyógymód között "a Tánc"-nak, mert ebben az időszakban az ellenintézkedések nem mindig ugyanazon szigorú szabályok lesznek. Lesz régió, ahol újabb járványok törnek ki, máshol ez hosszú ideig nem történik meg. Attól függően, hogy hogyan változik az esetszám, lehet, hogy szigorítanunk kell a távolságtartási szabályokon, de lehet, hogy enyhíthetünk rajtuk. Ez az R tánca: egy tánc aközött, hogy visszakapjuk az életünket, és aközött, hogy terjesztjük a betegséget... a gazdaság és egészségügy között.

Hogyan működik a tánc?

Minden az R-en múlik. Ha még emlékszünk, ez a továbbfertőzési arány. Kezdetben egy átlagos, felkészületlen országban, ez 2 és 3 között van valahol: azon néhány hétben, amíg fertőzött valaki, átlagosan 2-3 embert fertőz még meg.

Ha az R 1-nél nagyobb, a fertőzések száma exponenciálisan növekszik, tömeges járványt eredményezve. ha 1-nél kisebb, a járvány egyre inkább elhal.

A Kalapács folyamán az a célunk, hogy az R értékét minél közelebb vigyük 0-hoz, olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges, hogy kioltsuk a járványt. A számítások szerint Wuhanban eredetileg 3.9 volt; a lezárások és a központosított karantén bevezetése után 0.32-re csökkent.

De amint elérünk a Táncig, már nem ugyanaz a cél. Összesen arra van szükség, hogy az R 1 alatt maradjon. És sok minden elérhető csupán néhány egyszerű intézkedéssel.

Részletes adatok, források és feltételezések itt

Ez egy közelítés arra, hogy a páciensek különböző típusai hogyan reagálnak a vírusra, valamint az, hogy mennyire fertőzőek. Nem tudja senki, hogy valójában hogy néz ki ez a görbe, de van egy közelítésünk, több cikkből gyűjtött adatok alapján.

Minden, a megfertőződés után eltelt napon van rá esély, hogy a páciens megfertőz valakit. Összeadva ezeket az esélyeket, átlagosan 2.5 továbbfertőzésre kerül sor.

Úgy véljük, hogy már akkor is terjesztheti valaki a vírust, amikor még nem észlelhetők tünetek. Ezután, ahogy növekszik a tünetek mértéke, a betegek rendszerint elmennek orvoshoz, diagnosztizálva lesznek, és csökken a fertőzőségük mértéke.

Például, ha nemrég kaptuk el a vírust, még nincsenek tüneteink, így viselkedésünk sem változik. Ha másokhoz beszélünk, terjesztjük a vírust. Ha megérintjük az orrunkat és utána az ajtókilincset, azok is megfertőződnek, akik utánunk nyitják ki az ajtót és utána az orrukat érintik.

Minél jobban szaporodik a vírus bennünk, annál fertőzőbbek leszünk. Aztán, amint tüneteink lesznek, kevesebbet megyünk dolgozni, ágyban maradunk, maszkot viselünk, vagy orvoshoz fordulunk. Minél erősebbek a tünetek, annál jobban tartjuk a távolságot szociálisan, csökkentve a vírus terjedését.

Ha kórházba kerülünk, még ha nagyon fertőzőek is vagyunk, nem terjesztjük a vírust annyira, mert izolálva vagyunk.

Ez az, ahol látható lesz az olyan intézkedések erős hatása, amilyeneket Szingapúrban vagy Dél-Koreában hoztak:

Csak akkor kell visszatérnünk a keményebb távolságtartási intézkedésekhez, ha ezek mindegyike kudarcot vall.

A távolságtartási intézkedések megtérülése

Ha mindezen szabályokkal még mindig R=1 felett vagyunk, csökkentenünk kell azon emberek számát, akikkel az átlagos személy találkozik.

Erre vannak nagyon kis költségű módszerek, például megtilthatunk minden rendezvényt adott számú résztvevő (50, 500 stb.) felett, vagy arra kérhetünk mindenkit, hogy dolgozzon otthonról, ha tud.

Mások sokkal, sokkal költségesebbek, mint például az iskolák és egyetemek bezárása, otthonmaradásra kérni mindenkit, vagy a bárok, éttermek bezárása.

Ez a grafikon csak képzeletbeli, mert ma még nem létezik. Senki nem végezte el a kutatómunkát, vagy gyűjtötte össze ezeket az intézkedéseket úgy, hogy összehasonlíthatóak legyenek.

Ez szomorú, mert ez az első és legfontosabb táblázat, amire a politikusoknak szüksége lenne a döntéshozásban. Azt illusztrálja, hogy miről kellene gondolkodniuk.

A Kalapács időszakban a politikusok a lehető legjobban szeretnék csökkenteni, olyan intézkedésekkel, amiket a társadalom is tolerálni tud. Hubeiben lementek egész 0.32-ig. Nem biztos, hogy erre szükségünk lesz; lehet, hogy elég 0.5 vagy 0.6 is.

Az "R Tánca" fázisban viszont olyan közel kell kerülni R=1-hez, amennyire csak lehetséges, miközben alatta maradunk hosszú távon. Ez megelőzi egy új járvány kitörését, de megszüntethetővé teszi a legdrasztikusabb intézkedéseket.

Ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy a vezetőink tudatában vannak-e ennek, igazából ezt csinálják:

Ez csak illusztrációs célokra készült. Az összes adat csak kitalált. Mindenesetre, amennyire meg tudjuk mondani, ezekkel az adatokkal ma még nem rendelkezünk. Pedig ezt tudnunk kellene. A CDC által kiadott lista például egy kiváló kezdőpont, de kihagy olyan dolgokat, mint az oktatási intézkedések, kiváltó okok, számszerű adatok, az intézkedések részletei, gazdasági / társadalmi ellenintézkedések...

Eleinte még kevéssé bízhatnak majd ezen számok pontosságában. De még mindig ez az, ahogy gondolkoznak; ahogy gondolkozniuk kellene erről.

Amit tenniük kell, az ezen folyamat formálissá tétele: annak megértése, hogy ez a játék a számokról szól; minél gyorsabban meg kell tudnunk, hogy hogy állunk R-ben, hogy melyik intézkedés hogyan hat rá, és mik a szociális és gazdasági költségeik.

Csak ekkor fognak tudni racionalis döntéseket arról, hogy milyen intézkedéseket kellene hozniuk.

Konklúzió: nyerjünk időt

A koronavírus még mindig terjed majdnem mindenhol. 152 országban fordulnak elő esetek. Az óra ellen dolgozunk. De lehet ez másképp is: van egy tiszta mód, ahogy erről gondolkodhatunk.

Néhány ország, különösen azok, amiket még nem érintett súlyosan a koronavírus, elgondokodhat: meg fog ez velünk is történni? A válasz: már valószínűleg megtörtént. Csak nem vettétek észre. Mire megtörténik a felismerés, az egészségügyi rendszeretek még annál is rosszabb állapotban lesz, mint a gazdagabb országokban, jól működő egészségügyi rendszerrel. Jobb félni, mint megijedni; érdemes megfontolni az azonnali cselekvést.

Azon országokban, ahol a koronavírus már itt van, a lehetőségek világosak.

Az egyik oldalon, választhatják az "enyhítés" útját, egy masszív járványt eredményezve, ami túlterheli az egészségügyi rendszert, milliók halálát okozza, és a vírus új mutációit ereszti szélnek.

A másikon, választhatják a harcot. Lezárhatnak néhány hétre, hogy nyerjenek néhány hetet, írhatnak egy jólinformált akciótervet, és kontrollálhatják a vírust, amíg nem lesz védőoltásunk.

Kormányok világszerte, beleértve az USÁt, Nagy-Britanniát, Sjvájcot és Hollandiát, eddig az "enyhítés" útját választotta.

Más szóval: feladják harc nélkül. Láttak más országokat sikerrel harcolni ellene, de ehelyett azt mondják: "Mi ezt nem tehetjük meg!".

Mi lett volna, ha Churchill ugyanezt mondta volna? "A nácik mindenhol ott vannak már Európában. Nem tudunk velük megküzdeni. Inkább adjuk fel." Sok kormány a világon ma ezt teszi. Nem adnak neked esélyt arra, hogy megküzdj vele. Ezt neked kell követelned magadnak.

Oszd meg az üzenetet

Sajnos még mindig életek milliói múlnak ezen. Oszd meg ezt a cikket - vagy bármely hasonlót - ha szerinted meg tudja változtatni, hogy az emberek mit gondolnak. A vezetőknek is érteniük kell ezt, hogy elhárítsák a katasztrófát. Tudjuk, mikor kell cselekedni: most.

Ha egyetértesz a cikk mondanivalójával és azt szeretnéd, hogy az USA kormánya akcióba lépjen, kérjük írd alá a Fehér Ház petíciót, egy Kalapács-és-Tánc Elnyomás stratégia megvalósítására.

Ha a terület szakértője vagy és helyeselni vagy kritizálni szeretnéd ezt a cikket vagy részeit, hagyj egy privát üzenetet itt (... az eredetin. a ford.) vagy kontextusban; válaszolok vagy foglalkozok majd vele.